Ami szép a léleknek, öröm a szívnek

Mindent elfelejtek már, elfáradtam rég,
Lassan elmúlt a láng, úgy félek én.
Átvirrasztott éjszakák, száz el nem mondott szó.
Most már ez vagyok én, egy süllyedő hajó.

Soha nem voltam olyan tanacstalan, mint most.

Igen igy van, reg nem jartam erre...közel harom eve...de ugy vagyok vele, ha szepet nem tudok mar irni, rossz van eleg, azt ne nalam olvassatok.

Nagyon sok baratom elvesztettem, mert el akartam vesziteni... mert szeretem a keresztem magam cipelni...mert ha elmondom, akkor reszese leszel az eletem egy töredekenek es, akkor mar azt a keresztet nem egyedül cipelem, hanem annak a sulyosabbik reszet atrakom akaratlanul is a te valladra is.

Mostanig boldog voltam. Az a tudat eltetett, hogy a gyermekem es a csaladja, az unokaim vegre ott fognak elni ahol mindig is szerettek volna, a tengeren tul a hugom argus, szeretettel tele szemei elött...

de milyen gyalazatossa tudjak tenni egyes emberek az eletet. Egy önzö, csak magunkra gondolok fele döntessel kepesek keresztül huzni az ember terveit, semmibe veve almait.

Milyen edesapa az, es mit erdemel, aki tudja az 5 eves kisfiarol, hogy imadja a nagymamajat es megis arra kenyszeriti, hogy vegig nezze, meg nem ertve a Hucsi Mamaja leepüleset? 

Mi felnötek miert vagyunk olyan önzöek, hogy a dönteseinkkel szandekosan romokba döntünk egy emberi sorsot?

Van-e jogunk lelustazni egy olyan embert, aki ugy küzd a gyermekei szebb jövöjeert, hogy közben farkas szemet nezz a csontvelö rakkal? 

egyaltalan van-e jogunk itelkezni barki felett is, ha nincs meg rola, a kellö informacionk?

Meddig kell nekem meg menni, hogy az ilyen emberektöl megszabaduljak? 

Hat ezzel most nem fogok tudni szembe nezni.

Abban bele törödtem, hogy minden nap egy ajandek, hogy nyugodtan meghallhatok, mert a gyermekem biztonsagban lesz edesanyam, a hugom, a ferje mellett...de most ezt az utolso almom is elvettek...

Mar eleg nehezen tudom vissza folytani a fajdalmam, mar fajni sem tudok, mert kegyetlen erzes, amikor ezt egy 5 eves, artatlan gyermeknek kell vegig nezni...

Istenem, csak egy kis eröt adj nekem meg, hogy meg tudjam vedeni a gyermekem a jo emberektöl...azok bölcs dönteseitöl... 

Ma 15 eve, hogy edesapam itt hagyott. nagy szüksegem lenne a tanacsaira, de majd megbeszelem vele, hogy miert törtentek igy a dolgok, mert valamit elszurtam, kegyetlenül elszurtam...es mar nem banom, hogy nem lesz idöm helyre hozni... 

 Lapozgattam régi olvasmányaimat, elõvettem kedves festõk, grafikusok, szobrászok alkotásainak albumait. S ami oly egyszerûnek, könnyûnek tûnt most nehezebbnek tetszik, hiszen oly összetett, oly sok ágú-bogú, sokoldalú, mert az élet egésze sûrûsödik benne; a földi és az azon túli élet egésze. A feladatot vállaltam, elfogadtam, meg nem hátrálhatok. Megosztanám gondolattöredékeimet az olvasóval, melyek búvárkodásom alatt elõ-elõtörtek.

Az irodalmi, mûvészeti barangoláson kívül az értelmezõ szótárban három szó jelentését néztem meg: a csend, a nyugalom és a béke szavait. Hiszen ma igencsak nagy szükségben szenvedünk a három fogalmat illetõen.

Soha ily nagy ínsége nem volt még a csendnek az ember életében, mint a XXI. század hajnalán élõ kortársaknak. Mindig kellett a csend, de most nagyon. Csöndhiányos kor ez!!!

I. Csend:

1. Az az állapot, amelyben hang, zaj nem hallatszik.
2. Vihar elõtti csend: Viharos eseményt sejtetõ (látszólagos) nyugalom.
3. Némaság, hallgatás.
4. Háborítatlan, nyugodt állapot.
5. Békés, nyugalmas helyzet.

II. Nyugalom:

1. Békés, zavartalan, csendes állapot.
2. Kiegyensúlyozott lelkiállapot (nem mozdulatlan).
3. Halál utáni állapot.

III. Béke:

1. Háború nélküliség.
2. Viszálykodás nélküli nyugalmas együttélés, egyetértés.
3. Belsõ nyugalom, csendesség.
4. Türelem.

A csend mindezeknél több, összetettebb valami. A csend szintézis, a bensõ én szintézise, ahol a béke, a rend, a harmónia kialakul. A bensõ én csendjében teremtõdik meg, (ahogy Michelangelo bensõségessége, halksága miatt óriás). A csönd nem üresség, nem sivatag. Nem nyílik meg mindjárt. Az ember birodalma bent van, önmagában. A sivatag se homokból és berberekbõl és fegyveres mórokból áll.....!
Ami lényeges, láthatatlan. Nem látni semmit, nem hallani semmit, mégis valami sugárzik. "Nem lát semmit. Nem hall semmit. Valami mégis csöndesen sugárzik..."
("On ne voit rien. On nentend rien. Et cependant quelqne chose rayounne en silence..." Antoine de Saint Exupéry: A kisherceg.)
A csönd gazdagság, a lélek fényûzése. Az igazán igaz ember nem lehet nélküle. A csönd és a közösség egymás nélkül elképzelhetetlen.
A világot, melynek rendjében élünk, nem lehet megérteni, csak akkor, ha magunk maradunk vele.
A csend küzdelmekbõl született harmónia, küzdelmekrõl született béke. A csend mérkõzés. A csend a küzdelem eredménye. Az ember akkor fedezi föl amikor megmérkõzik az akadállyal.
A csend titok: Minden embernek megvan a maga titka, egy hangsúly, egy mozdulat, egy csönd. A csendben születik meg a védtelen remény.
Amit keresünk életünk folyamán, a dolgok mögött rejlenek a csendben.
A csend ad otthont a szellemnek. A tiszta logika szétrombolja a szellem életét. A megismerés útja nem a szétbontás, nem a magyarázat. Hanem a látás. A csend látható. A csend hallható.
A csend láthatatlanul is látható, hallhatatlanul is hallható. A csendben találkozhat az ember az Istennel. A csendben találkozhatunk önmagunkkal. Isten bennünk lakik.
A csend szeretet. Az Isten szeretet és aki szeret Isten életét éli. Az igazi szeretetre megtanít a Szentlélek, ha csendet teremtünk a szívünkben. A Szentlélek gyümölcse pedig a "szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hûség, szelídség, önmegtartóztatás" (Gal 5,22).
Bensõ erõforrás ez, mely erõforrás nélkül lehetetlen lenne, fõleg a mai világban élni.
A csendnek méltósága van. A csend emlékezés: rang és rangsor nélkül ezért idõtálló. A sok hamis hang között a csend az a valami, ahol az igazság megnyilvánul. A csend a küzdelmes harmónia, a lélek küzdelme, a testetlen valóság örökös. Nem múlik el az emberekkel, nem múlik el az évszázadokkal, nem múló mint az idõ, hanem olyan mint a szépség, jóság, igazság, szeretet. Örök. (A Szép Igaz, s az Igaz Szép, Keats.)
Az igazság meg a szeretet nem ember alkotása. Az ember részesedik az igazságban és a szeretetben. Igazság és szeretet: ajándék.
"...........az idõ múlhat, a szépség és jóság, a szeretet és az igazság nem múlik el az évszázadokkal, nem múlik el az emberekkel, hanem örökös, mint a testetlen valóság, s ezekbõl annyit kap mindenki, amennyit megérdemel..." Fekete István: Tüskevár.
A lélek lelkesül, ha árnyékban is van, ezért lélek. A csend csendesül, ha zajban van is, ezért csend...
A virág is csöndesen növekszik, nem csinál lármát. A szépség is csendes alapokon mendegél, akár a bölcsesség, ez õrzi meg a szerencsét és az igaz hõsiességet. A lármával telt világ tele hamis hõsiességgel, hamis szerencsével, hamis bölcselkedéssel és igaztalan szépséggel.
"Az örökkévalóság szava, csak a csendben szólal meg" 
(Das ewige Wort wird nur in der Stille laut. - Meister Echart)

László Gyula, a festõtõl kérdezte meg és adta tovább, a következõ mondatot:
- "Mikor van készen a mû, az alkotás, a festmény?"
- "Amikor beáll a csend."
Sok mûalkotás lenne melyet például hozhatnék, most csak kettõt emelnék ki, melyek a csendrõl igen összetetten képesek "beszélni."
Az egyiket aktualitása miatt, a másikat örökérvényû igazsága miatt, amely persze mindig aktuális is.!!
Az egyik: Csontváry: Mosztári híd. címû festménye.
A másik: Borsos Miklós: A Csend címû grafikája.

Az örökkévalóság innensõ partján áll egy ember. A messzi légbõl száll két sirály. Ennyi az eszközkészlet. Alig-alig pár vonal, és érezhetõ az Isten, és az Ember párbeszéde. A néma dialógus a csendben szólal meg. 

Mi a különbség ET és a férfiak között?! - ET legalább haza
telefonált...

Milyen az abszolút vasutas házaspár? - Eva Peron-Charlie Sheen.

Hogyan hal meg a teniszező? - Megáll benne az ütő.

Kit hívnak, ha a vak beleesik a kútba? - A vakmerőt.

Mi az? Nagy, sárga, és fáj, ha belemegy a szemedbe? - Villamos.

Mi az? Elefánt lábujjai között apró barna foltok? - Lassú busmanok.

Miért nem kapott jogosítványt a gepárd? Mert sohasem áll meg a zebránál.

Mit énekelnek a molyok a szekrényben? - Eddabluzt...

Mi az? Fekete, és fehér levelei vannak? - Néger postás...

Mi az apácák kedvenc sorozata? - Barátok közt.

Mi a különbség a méh és a darázs között? - A darázs nem gyűjt vasat.

Mit mondott Jónás a cet gyomrában? - Bánatomat halban mondom el..

Mit csinál a szőke nő a feketével? - Hm. Megissza.

Mit mondanak be a bibliai hangosbemondóba? - Jónást várjak a halban!

Milyen a klónozott szellem? - Kísértetiesen hasonló.

Hol lakik Tarzan? - Inda House.

Hogy hívják a narkós elefántot? - Coco Jumbo

Melyik a legfájdalmasabb sportág? - A véraláfutás.

Mit lehet enni az üzemi konyhán? - Koszt.

Mit csináljon a föld nélküli paraszt? - Vessen magara!

Miért hideg a hajnali szél? -Mert egész éjjel kint volt.

Hogy mondjak angolul: apádra ütök? - Puff Daddy.

1. lecke
Egy férfi otthon bemegy a zuhanyzóba, miután a felesége

éppen végzett a tusolással, amikor valaki csenget.
A feleség gyorsan maga köré csavar egy törölközőt,

és lemegy a bejárati ajtóhoz.
Amikor kinyitja az ajtót, azt látja, hogy Béla,

a szomszédjuk áll ott.
Mielőtt bármit is szólhatna, Béla kikerekedett szemekkel ezt mondja: "Adok százezer forintot, ha ledobod magadról a törölközőt."
Egy pillanat gondolkodás után a nő ledobja magáról a törölközőt,

és ott áll pucéran Béla előtt. Néhány másodperc múlva Béla átadja a százezer forintot és elmegy.
A nő visszaveszi magára a törölközőt és bemegy a házba.
Amikor visszaér, a férje kérdezi tőle: "Ki volt az?"
"Béla volt, a szomszéd" - válaszolja.
"Nagyszerű" - mondja a férj. "Mondott valamit arról a százezer forintról, amit a múltkor adtam neki kölcsön?"

A történet tanulsága:
Ha időben megosztod az üzleti partnereiddel a hitellel és a kockázattal
kapcsolatos információkat, azzal megelőzheted a felesleges
kitárulkozást.

2. lecke
Egy pap felajánlja egy apácának, hogy elviszi kocsival.
Az apáca beül és keresztbe teszi a lábát, ami miatt a ruhája

felhúzódik, és így láthatóvá válik a combja.
A pap ezt meglátja és kis híján karambolt okoz.
Miután egyenesbe hozza az autót, a pap lassan az apáca combjára

teszi a kezét.
Az apáca azt mondja: "Atyám, emlékszik mit mond a 129. zsoltár?"
A pap erre elveszi a kezét. De amikor sebességet vált, akkor a keze újra az apáca combjára téved.
Az apáca megint azt mondja:

"Atyám, emlékszik mit mond a 129. zsoltárt?"
A pap elveszi a kezét és mentegetőzik:

"Sajnálom, nővér, a test könnyen bűnbe esik."
Amikor megérkeznek, a nővér nagyot sóhajt és kiszáll.
Amikor a pap visszaér a templomba, szalad, hogy megnézze a 129. zsoltárt.
Meg is találja:

"Menj tovább és keresgélj, mert ott feljebb megtalálod a megdicsőülést."

A történet tanulsága:
Ha nem vagy jól informált a munkáddal kapcsolatban, akkor könnyen
elszalaszthatsz egy nagyszerű lehetőséget.

3. lecke
Az értékesítő, a pénzügyes és az ügyvezető ebédelni megy, amikor út közben találnak egy régi lámpást.
Megdörzsölik, erre kijön belőle egy szellem.
Azt mondja a szellem:

"Mindegyikőtöknek teljesítem egy kívánságát!"
"Először én! Először én!" - Mondja a pénzügyes.

"A Bahamákon szeretnék lenni, a jachtomat vezetni és gondtalanul élni."
Puff, a pénzügyes eltűnik.
"Most én! Most én!" - mondja az értékesítő.

"Hawaii-on szeretnék lenni, henyélni a parton a személyi masszőrömmel, soha ne fogyjon el a koktél, és legyek mindig boldog."
Puff, ő is eltűnik.
"Oké, most te jössz" - mondja a szellem az ügyvezetőnek.
Az ügyvezető azt mondja:

 "Ezek ketten legyenek ebéd után az irodában."

A történet tanulsága:
Mindig hagyd, hogy először a főnök beszéljen.

4. lecke
A sas üldögélt a fán és csak henyélt, nem csinált semmit.
Arra jött a nyúl, meglátta a sast, és azt kérdezte tőle:

"Lehetne, hogy én is csak üldögélek és nem csinálok semmit?"
"Persze, miért ne?" - mondta a sas.
A nyúl erre leült a földre a sas alá, és ő is henyélni kezdett. Hirtelen megjelent a róka, ráugrott a nyúlra és megette.

A történet tanulsága:
Nagyon-nagyon magasan kell lenned ahhoz, hogy megtehesd, hogy
csak üldögélsz és nem csinálsz semmit.

5. lecke
A pulyka és a ló beszélgetnek.
"Bárcsak képes lennék arra, hogy felrepüljek annak a fának a tetejére" -
sóhajt a pulyka - "de nincs annyi erőm!"
"Nos, miért nem csipegetsz egy keveset az ürülékemből?" - mondja a ló. "Tele van tápanyaggal."
A pulyka megfogadja a tanácsot, és csipeget a ló ürülékéből.

Erre elég ereje lesz ahhoz, hogy a fa legalsó ágára felrepüljön.
Másnap megint csipeget az ürülékből, és eléri a második ágat.
Néhány nappal később a pulyka büszkén felrepül a fa

legmagasabb ágára is.
Ekkor észreveszi őt egy vadász, aki fogja a puskáját, és lelövi.

A történet tanulsága:
A sok lósz..r felrepíthet a csúcsra, de ott tartani nem fog.

6. lecke
Egy kismadár délre repült, amikor beköszöntött a tél.

Annyira hideg volt, hogy repülés közben a madár megdermedt, és a földre zuhant egy mezőn.
Ahogy ott feküdt, arra jött egy tehén és rápottyantott némi ürüléket.
A dermedt madár ott feküdt a meleg ürülékben, és kezdett

felmelegedni tőle.
Csak feküdt a melegben és olyan boldog volt, hogy énekelni kezdett.
Arra jött egy macska, aki meghallotta a madáréneket.
Követte a hangot és eljutott a madárhoz, aki a tehéntrágyában feküdt.
A macska azonnal kiásta a madarat és megette.

A történet tanulságai:
1. Nem mindenki az ellenséged, aki sz..ik rád.
2. Nem mindenki a barátod, aki kiránt a sz..ból.
3. És ha nyakig ülsz a sz..ban, akkor a legjobb, ha befogod a szád!
***

A legpicurabb unokám...a Dója...A kicsilány életében először találkozik a csipős parasztkolbásszal:))

Egyetértek!

Demjén Rózsi...hát persze, hogy Ő...Apa kedvence...

Talán azért oly nehéz beletörödni a realitásban, mert nem volt meg az utolsó szó, a végső ölelés...ezzel még tartozunk egymásnak, de idővel ez is be fog következni, hiszen tudom: nálad jobban senki sem vár...majd megyek, de most Boginak, anyának...itt van szüksége rám...

Elmúlt életem könnyei
Arcomon lecsorogtak,
Múltamban barázdát hagytak...
Mint elszáradt patak,
Szívemben árok marad.
S míly furcsa csata,
Mit vív e sereg,
Küszködik, ha feldereng,
A fájó emlékezet...
Hát ne kérdezd, hogy miért sírok,
Mikor a nap már nem ragyog,
Mikor elszárad a virág,
S kettétörik a világ...

Zsarnok az Úr!

A pásztor a nyáját Magától

Egyre messzibb látja

Idegen számomra

A Sachseni kenyér

Keserű az, még akkor is

Ha az oly fehér
Ne kérdezd, hogy miért fáj,
Ha a jelen a múltba váj.

Édesapám!

Hát erre tanítottál?

Még lélegzem, még fázom,

Még fognám a kezed,

Még nézném a szemed,

Még lépek, még élek

Még hallanám hangod,

Még őrizném arcod,

Még látok

Egy napot még várok

Még sírnék,

Még ökölbe szorítanám kezem:

Már elég!

Még kérlek, még félek

Az égre nézek,

Még érzem arcomon pillantásod

Még dobban a lét,

Még nyújtanám kezem

Egy csepp szeretetért

Még üvöltenék,

Még nem elég

Még száz könnyet ejtenék,

Még szeretnék ...

De már nem lehet.

ÉS MOST gyújtsd meg azt a gyertyát. Van rá időd. Érte.

Édesanyám most indul a temetőben. Édeasapámat meglátogatja...

Istenem, Anya szinte többet van az apa sirjánál, mint otthon...A mai program ismerős: Istentisztelet, temető, majd benéz a dédunokáihoz.

...én gyujtok egy gyertyák...de nem akarok emlékezni...az emlékeim szépek, a hiányuk fáj...

A tavaj mind a ketten otthon voltunk...most: Csilla-Csikágó én meg a rideg Lipcse

Egészen más oldalon Remnil naplójában olvastam. Nagyon szivesen teszek eleget a kérésének, és itt is el lehet olvasni.

2008-03-28 13:29:46
kaptam :)
hmmm

Na, ezt kéne terjeszteni!!!!

Elég sűrűn járok Erdélybe, és ottani cigó tapasztalataimat szeretném
megosztani Veletek..
A csíki területet járom rendszeresen, számos ottani barátom véleménye
azonos ebben a kérdésben.
A cigók szisztémája nagyban azonos a magyarországival, viszont az ottani "kezelési módszerek" sokkal ésszerűbbek, és célravezetőbbek mint nálunk.
Az eredményt ott is az összetartás hozta meg, -mármint a székelyek
összetartása- és következetessége a parazitákkal szemben.
Minap történt egy kis csíki faluban, hogy jártunkban-keltünkben többször
is belebotlottunk a helyi önkormányzat teherautójába, mely a cigány
portákon végig haladva, itt is ott is "letett" egy kupac tüzelőt.
  Kérdeztem helyi barátomat, hogy mi ez?
  Mire mosolyogva elmondta, hogy tudod...nálunk más a cigányok segélyezése, mint nálatok.
Itt pl. pénzt egyáltalán nem kapnak, csak ha családi szinten 180 nap
munkaviszonyt fel tudnak mutatni. A 180 napot összehordhatják többen egy háztartásból, de ez a minimum követelmény, hogy egyáltalán kaphassanak valamit. Így aztán amikor az idénymunkák elkezdődnek a földeken, a cigók szépen elindulnak napszámba, mint a többi rendes, dolgos emberke, és a cselekvőképességüket kiélik a földeken.
Ott nincs tele a kocsma, léhűtő, segílykéből játékgépező, késelő
cigányokkal, hanem a kocsma a falusi kultúra, beszélgetős, társadalmi
színhelye ma is, ahogy rendesen volt.
A székelyek bölcsessége megmutatkozik abban is, hogy a cigók életmódját nem csak tétlenül szemlélik, hanem annak sajátosságaiból le is vonják a helyes következtetést, és nem engednek teret a szélsőséges, deviáns, agresszív megnyilvánulásoknak. Például, ha a cigány elköti a székely ember biciklijét a templom elől, akkor a székely ember 3-4 vagy 5-10 -amennyi szükséges-komájával bemegy a cigány portájára. A minimum az, hogy elhozza a biciklijét, de ha szükséges, úgy elverik a cigányokat, mint szódás a lovát. Halmazati büntetésként feljelenti, 5-10 tanúval alátámasztva) és elmegy a "híre", hogy a cigány lopott a
székely embertől, aminek következtében a székelyek olyan terrorba részesítik az érintett családját, hogy az eget is nagybőgőnek nézik.
 Alap, hogy munkát senkitől se kap, ugrik a 180 nap, nulla segély. Ennyi.
 Lehet cihelődni.
 Tetszik a polgármesterek hozzáállása is. Mivel a falu pénzéről és adójáról van szó, nem engedik azt elherdálni. Az említett tüzelő szállítmány is a segélyezés része volt, de barátom szerint akár naponta is kaphatnak valamit a cigók, de szigorúan csak "természetben". Egyik nap kenyér, másik nap cukor-liszt, harmadnap egy zsák pityóka, utána meg beváltható tej, tészta, vagy konzerv jegy.
 Pénz nuku.
 Pénz akkor van, ha dolgoznak.
 Az önkormányzat is ellátja munkával a cigókat, és azok szorgalmasan festik is az iskolát, takarítják az árkokat, gereblyéznek a templom kertben, amiért persze fizetést kapnak, és egy igazolást a kiskönyvbe, hogy aznap dolgoztak. A pénzből kifizetik a villanyszámlájukat, mint más tisztességes ember.
 Saját szememmel láttam. hogy a helyi cigók lovakat tartanak, szekerekkel bér fuvaroznak, és használják a kerti pottyantóst.
 Alapvetően másként néznek ki, mint az itteni züllött fajtársaik.
 Nem mondom, hogy "tiszta udvar, rendes ház" de legalább nem ér derékig a sz@r a portájukon.
 Amit még tapasztaltam, hogy a megfelelő bánásmód miatt, sokkal
 udvariasabbak, például tudnak köszönni, ha bemennek barátom boltjába, és lássatok csodát, nem mernek a boltban lopni!!!
 Az egész faluban 2-3 élelmiszerbolt van, a kapott jegyeket ezekben lehet beváltani. Kivéve, ha tolvaj az illető.
 Egyébként lehet sétálni a szomszéd faluba 5-8 kilométert, de ha ott is
 kitelik a becsület, akkor gáz van.
 Persze a boltosok is összetartanak.
 A polgármesterek pedig beérik az adott szóval, hogy a cigó a kajajegyért nem fog mást kapni, csak azt ami rája vagyon írva.
 Nagyon tetszik ez a rendszer.
 Tetszik mert értelmes.
 Tetszik mert igazságos.
 Tetszik mert humánus.
 Tetszik mert láthatóan eredményes.
 Láttam a cigány gyerekeket suliba menet. Hógolyóztak a többiekkel.
 Láttam cigányt templomba menni.
 Láttam karácsony előtt, ahogy a tüzelős kocsi karácsonyfát dobott be
 minden portára. Magyarnak, cigánynak egyaránt.
 Ott ezt is megoldották. Tellett rá.
 Mert nem hagyják, hogy ellopják a köz vagyonát.
 Látom az összetartás erejét, és látom az egészséges életösztönt, hogyan
 rendezi okosan, tevékenyen egy közösség az életét.
 Látnám nálunk is. Példának biztos hogy nem rossz.
 Ha már mi vagyunk itthon 1-2 ezer éve.
 Szebb Jövőt!
 És ha belegondolsz... ha sikerül átnevelni ezt a nem kis réteget, lehet
 hogy a nyugdíjadat is kitermeli, de ha nem, legalább nem pocsékolja el.

Részlet a lányom naplójából:

  "3. fejezet: A kamaszkor előtt
2007. Jan. 19, péntek 09:40
Kategória: Az én életem
Eljött 1990. augusztus 9.-e... ez volt az a jeles nap, amikor úgy hozta a sors (nagymamám, vagy édesanyám), hogy itt az ideje, hogy édesanyám szárnyai alá kerüljek... már ez a nap is kétségek közt lebeg... Ki akarta igy? Ki döntötte el, hogy mi legyen az én életemmel?

Egy ideig Beregböszörményben éltem egy kis vályogházban, csodás verandával, kerttel, háziállatokkal, meghitt kis iskola, hosszu poros utcák, csodás naplementék, ragyogó őszi esték... Sokáig azt hittem ez volt életem legszebb időszaka...

Ez is szép volt... mint minden olyan időszakom, amikor nem érdekelt az élet, azok a pillanatok amikor jelen voltam akkor és ott... amikor nem érdekelt hogy miért vagyok ott, csak élveztem...

Aztán vége lett ennek is... Mint mindennek ami szép... Jön, talán élvezed, talán észre sem veszed, és véget ér, szomorúan...

Budapest... még mindig a második évfolyam... új iskola, új szokások, faluból a fővárosba... még mindig izgatottan és boldogan vártam a napokat... Egy albérlet, egy másik, egy harmadik... Egy iskola, egy másik, a harmadik...

Közben Nagymama és Nagytata felváltva járták Kolozsvárt-Budapestet...

Végül csak lehorgonyoztunk... Nyugati tér... Visegrádi utca... Egy öreg bácsi... 27 nm-es lakás, szoba-konyha, a bácsi alkoholista, édesanyám csak fényképen mint mindig, és én az iskolába menekültem, ahol sosem voltam ott boldog, a kiközösítés, csak mert nem a magyar határokon belül születtem magyarként.

Sok minden történt, ami szívemet megtörte. Sok mindent csak én tudok, sem anyám, sem apám. Fáj emlékezni! Majd talán egyszer, leszek elég erős ahhoz, hogy mit magamba rejtettem, egyszer kiszórjam.

1994. október... egy idegen kopogott az ajtón. Könnyed nemtörödömséggel szaladtam ajtót nyitni:

- Csókolom!

... és ez a megdöbbentő. Magas, vékony, barna férfi, ismerős ismeretlen... hosszú fekete börkabát, jól fésült, és ámulat szürkítette tekintetét... baljós és mégis örömteli pillanat... Az édesapám!

Néhány boldog pillanat, mert még mindig nem érdekeltek a miértek... Miért is érdekelt volna, hiszen ott van mindenki aki fontos egy kisgyermek szivének...

Aztán Nagytatát megműtötték. Sokáig csak feküdt elhagyatottan, és mindig mosolygott. Mindig oda lehetett bujni hozzá, és mindig volt egy két jó szava, ami minden bánatot örömmé varázsolt.

1995 március 27... haza az iskolából...

...egy fekete zsák fogadott az ágyon... hirtelen óriási boldogság fogott el: Nagytata hazajött a kórházból! De jó! Végre itthon van!"

...soha nem fogom tudni feldolgozni azokat a pillanatokat, annyi sok év távlatából sem.

1995 március 27... A postán dolgoztam akoriban. Hajnalban már rakosgattam a leveleket. Reggel 5-kor a táviratos kollegám hozzám lépett és megkérdezte: -Eni ez a távirat nem a tiéd?

-De igen válaszoltam és már bontottam is ki...

Nos innen tovább a kollegáim mesélték a részleteket.

A távirattal a kezembe szemmel láthatoan megöszültem. Hófehér lett a fejem, csak álltam, mereven néztem, már nem olvastam csak néztem gépiesen a távíratot.

Édesapámmal együtt meghalt a jobb kezem is. Eddig minden veszteségem kihevertem. Őt nem, Őt a mai napig nem tudom feldolgozni.

Részemre nem halt meg. Csak valahogy nem simogat meg többet soha, nem nyugtat és nem bátorit többet soha, de velem van, mindig velem van és most is figyeli mit csinálok, hiszen a mai napig bármit teszek azonnal végig cikázik a gondolat az agyamban: Vajon mit szóna hozzá? Vajon helyeselné?

Nyugodj békében Édesapám, hiszen szeretünk nagyon.